Cserpes Sajtműhely

Teljes történet

Cserpes Tejivo
Cserpes Trudi
A sajtműhelyrőlCserpes minőségTermékpalettaRólunk írtákSaját ÜzleteinkMozgóárusításKontakt
1992-től
Megtalálsz bennünket a facebook-on
Részlet Cserpes István tulajdonos TANÚvallomásából

„Középiskolai tanulmányaimat a magyar tejipari képzés almamáterében, Csermajorban végeztem. Akkor még nem sejtettem… mit nem sejtettem?!

/Ez itt tisztelgés Bacsó Péter előtt /

Valóban nem sejtettem, hogy lesz egyszer egy Cserpes Sajtműhely, viszont tudtam, hogy többre vagyok hivatva, mint ahogy azt a családom és környezetem determinálta.

Érettségi után a BME gépészmérnöki karán tanultam, nem kellett felvételiznem szakmai tárgyakból, mivel országos szakmai tanulmányi versenyen 2. helyezett voltam. Műszaki tanulmányaimat a Bánki Donát Műszaki Főiskolán fejeztem be, már munka mellett. A csornai tejporgyárban dolgoztam, végig járva a ranglétrát vajgyártótól pasztőrösön át művezetőig. Éjjel hazafelé a buszra várva gyakran kérdeztem magamtól… mit keresek itt.

Eltelt közel 4 év és jöttek a gazdasági, politikai változások.

Gondoltunk egyet, megpróbáljuk elkapni a deszka szélét, ekkor 1991-et írtunk. Az addigi bebetonozott tröszti rendszer széthullott, és ami eddig elképzelhetetlennek tűnt az lehetősséggé vált. Gondolkoztunk, tervezgettünk (Németh András kollégámmal) és belevágtunk…

A családi házunk volt a fedezet, ebben laktunk feleségemmel, Beátával és akkor még egyetlen gyermekünkkel, Laurával. Üzleti terv, hatóságok, pályázat bankhitelre stb. Megkaptuk a hitelt. A banki alkalmazottak elhűlve néztek rám… ők még ilyet nem láttak. Ez így volt akkor. Felmondtunk a cégnél és elkezdtük az építkezést. Minden segédmunkát és a szakipari munkák egy részét mi ketten végeztük. Hét hónapi megfeszített munkával felépült a kisüzem 1992. március végére. A kettőnk zsebében 138 Ft maradt, nem emlékszem, hogy ez hány méter tömlőre volt elég, csak arra, hogy annyit vettünk amennyire ebből futotta.

Az első napon – 1992. április 1-én – reggel 6-kor talpig fehérben ott álltunk az átvételi helyiségben… jöttek a termelők és öntötték a mérőedénybe a friss meleg tejet és elkezdődött…

Semmi nem úgy működött és történt, ahogy az elvárható lett volna. Az első napok kiábrándítóak voltak, szinte katasztrofálisak. Kezdtünk fáradni és elkeseredni, aztán változtattunk a módszereken, elképzeléseken és lettek jó sajtjaink (nagyon jók). A jó sajtokat megérleltük, beviaszoztuk, elkezdtem heti piacokra járni, partnereket (éttermeket, pizzériákat, napközi konyhákat stb.) találni a környéken, főleg Sopronban.

Folyamatosan fejlődtünk feldolgozásban, a kezdeti 1000 l-ről eljutottunk a napi 13000 l tej feldolgozásáig. Aztán jött a nagy ötlet, a rikotta 1996-ban, pár év alatt a napi pár ezer liter savó feldolgozásától eljutottunk napi 100 ezer literig. Ez jelentett fedezetett arra, hogy bízván a jövőben új üzem építésébe fogjunk. Pályáztunk, bankhitel, rengeteg gondolat, ötlet, munka, az EU csatlakozásig elkészült. Jó esélyünk volt arra, hogy ezen az új helyen gazdaságosan, biztonságosan, jó körülmények között tudunk dolgozni és ez így is volt.

Aztán valami megváltozott az EU csatlakozás előtt, elkezdett átalakulni a piac, bizonyos érdekköröknek útjában álltak a kis és közepes tejipari cégek és egy bizonyos szakmai szervezeten keresztül igyekeztek tönkretenni minket. Nem írom le, hogy mekkora kárt okoztak nekünk. Mindez párosult egy bizalmi emberem árulásával, sok dolgozóm cinkos némaságával, gyengülő piaci pozíciókkal. A vállalkozás rohamosan elkezdett eladósodni a Bank és a beszállítók felé. A helyzet kilátástalan és megalázó volt, hogy 12 évnyi kőkemény munka után idáig jutottunk és ennyi… vége? … miért?!

Amit ma sikertörténetnek mondunk, az itt kezdődött, a gödör alján. Az eladósodásunk nem állt meg, de elkezdtünk előre menekülni. Azt tudtam, hogy ezzel a termékszerkezettel nincs kiút. Valami új kellett (vagy régi?). Régóta zavart, mint fogyasztót és szakembert, hogy a termékgyártás (nemcsak a tejipari) abnormális piaci elképzeléseknek és gyakorlatnak van alárendelve. Ennek a folyamatnak eredménye a 200 Ft-os virsli, az ehetetlen szaloncukor, a pizza tömb, a füstölt tömb, az 5 Ft-os zsemle, a reggeli ital stb. Én ebbe a zsákutcába nem akartam bemenni. Elkezdtünk manipulálatlan termékeket gyártani, saját kereskedelmet építeni - saját boltok, mozgó értékesítés - mert ez csak így működik. A vásárlók észrevették, hogy valami történik a piacon és szavaztak… ránk. Itt mindig meg kell, hogy kövessem a szakmát. Nem azt állítom, hogy mi vagyunk a tejipar csúcsa és nincs nálunk okosabb, ügyesebb, belevalóbb. Nem. Egyszerűen egy másik utat választottunk, nem a sztrádát, hanem a keskeny, kanyargós, buktatókkal teli ösvényt. Sokszor saját helyzetünket nehezítjük és óriási kockázatot vállalunk azzal, hogy nem teszünk bele ezt-azt, de ez elvi kérdés és el van döntve!

Jelenleg több mint 60 féle terméket gyártunk, csak a szükséges hozzávalókból, a termékekre jellemző tulajdonságokkal és szavatossággal. Ehhez az üzemi gyakorlathoz és elképzeléshez szorosan hozzátartozik az, hogy a termékeket időveszteség nélkül kell piacra juttatni. Ez egy nagyon feszes és drága rendszer, de csak így működök az egész. A saját értékesítésben, a független, magánemberek és családok által működtetett boltokban látom azt a kereskedelmi elkötelezettséget, ami megfelelő és hiteles számomra.

Elnézést, közben a családdal lemaradtam, még három leány és egy fiúgyermekünk született, Abigél Sára, Zoé Debóra, Tirza Tamara Ő a Cserpes Trudi arca, és Ruben Rafael, egy anyától, a feleségemtől, Beátától. Szépek, okosak, tehetségesek (úgy gondolom ezen a téren is megtettünk mindent Hazánkért).

Ötletekből azóta sem fogytunk ki, hiszen 2012. június 1-én, a Tej világnapján megnyitottuk első Cserpes Tejivónkat, Budapesten. Életre hívtunk egy olyan világot, amelyre az ifjaink már nem, de az idősebb korosztály jól emlékszik. Ahol egy rongyos kiflit elfogyasztani egy gőzölgő fekete mellett, maga volt a tökély.

Régóta fogalmazódott bennem az a gondolat, hogy a népet etetni „nem középiskolás fokon” kell. A kitűzött célunk így a Cserpes Tejivóval is változatlan volt: friss pékáruk, tejtermékekkel - mesterséges adalékanyagok és tartósítószerek nélkül. Tejtermékből a Cserpes Sajtműhely kínálatában eddig is volt elég, és a pékárukkal, salátákkal, édességgel beléptünk az igazi gasztro világba, piacra. Reggelente friss péksüteményekkel, szendvicsekkel, salátákkal és ellenállhatatlan édességekkel várunk közel 6 hónapja mindenkit. A helyválasztás sem volt véletlen: Budapest belvárosában, az V. kerületben, a Deák téren pont a McDonald’s mellett találtunk egy alkalmas helységet, ahol az első Cserpes Tejivót elindíthattuk. A kedvező fogadtatás, a siker minden várakozásunkat felülmúlta, és nagy örömmel töltött el bennünket, mert azt igazolta, hogy az emberek szeretik az igazi, teljes/tejes ízeket.

A Cserpes Tejivó útnak indításával egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk el, és léptünk is át. Nagyon jó, hogy a fogyasztóktól azonnali visszajelzést kapunk – mind a közösségi térben, mind a Tejivóban- és segítenek bennünket ezen az úton.

A Cserpes Trudi és a Cserpes Sajtműhely joghurtjai, tejfölei sorban nyerik meg a különböző teszteket, a Tejivó megnyitása pedig futótűzként terjedt Budapesten és az online térben, és az emberek egymást invitálták hozzánk. Több hétig kígyózó sorok álltak az üzlet előtt és az emberek várták, hogy bejuthassanak hozzánk.

Számomra ez a legnagyobb siker, és bízom abban, hogy a közeljövőben még sok ilyen Tejivóval fogunk találkozni Budapesten és országszerte!